A külsőségek világában élünk. Maximálisan. Az ömlik a tévéből, a rádióból, az internetről, hogy mennyire fontos az öltözködés, a menő telefon, a szelfik tömkelege. Csillogó, vastagon sminkelt, véznácska modellek ajánlanak hajfestéket, szempillaspirált, tampont, de még a fejfájós dolgozó nő is úgy néz ki, mint akit épp egy divatlapból szalasztottak. A filmek és reklámok álompárjai egymás karjaiba omolva, tökéletes, hollywood-i külsővel indulnak neki a nagybetűs életnek. Nap mint nap rengeteg képi hatás ér minket, amikről hisszük, hogy valóságosak. Irigykedünk, hogy nekik minden sikerül. Hogy szépek, boldogok. És karcsúak. Mert húsosnak lenni ciki.
Kisiskolásak a lányaim, de azzal vannak elfoglalva, hogy hány kiló a súlyuk. A kicsi pár napja felállt a mérlegre a dédinél és azon kezdett sopánkodni, hogy 26 kiló. És ő csak 25 szeretne lenni. Kihez tartozik ez a gondolat? Biztosan nem a sajátja, magára vette, mint valami kabátot és nem bír szabadulni tőle. Ja, 7 éves. És már elhangzott a szájából, hogy a világon a legfontosabb dolog a haj. Na meg a család... :D
Kisiskolásak a lányaim, de azzal vannak elfoglalva, hogy hány kiló a súlyuk. A kicsi pár napja felállt a mérlegre a dédinél és azon kezdett sopánkodni, hogy 26 kiló. És ő csak 25 szeretne lenni. Kihez tartozik ez a gondolat? Biztosan nem a sajátja, magára vette, mint valami kabátot és nem bír szabadulni tőle. Ja, 7 éves. És már elhangzott a szájából, hogy a világon a legfontosabb dolog a haj. Na meg a család... :D
Érdekes, de edzésre is a legtöbben azért kezdenek el járni, mert elégedetlenek önmagukkal. Van, aki csöndben bírálja magát otthon a tükör előtt és van aki nyíltan, szinte minden pillanatot megragad arra, hogy jól odamondjon önmagának.
Gondoljatok bele, hány és hány ítéletet cipelhet a testünk?
Mennyivel lenne könnyebb számára, ha végre meg tudna ezektől szabadulni?
Mi van, ha a bírálatok terhe kilóban is mérhető?
Mi lenne, ha el tudnánk engedni minden olyan köteléket, tőkesúlyt, béklyót, láncot, ami nem engedi a testünknek a kibontakozást?
Mi lenne, ha elfelejthetnénk a fogyókúrázást?
Csodás lenne, igaz?
Mi lenne, ha a címben említett csodaszer karnyújtásnyira lenne csupán?
Gondoljatok bele, hány és hány ítéletet cipelhet a testünk?
Mennyivel lenne könnyebb számára, ha végre meg tudna ezektől szabadulni?
Mi van, ha a bírálatok terhe kilóban is mérhető?
Mi lenne, ha el tudnánk engedni minden olyan köteléket, tőkesúlyt, béklyót, láncot, ami nem engedi a testünknek a kibontakozást?
Mi lenne, ha elfelejthetnénk a fogyókúrázást?
Csodás lenne, igaz?
Mi lenne, ha a címben említett csodaszer karnyújtásnyira lenne csupán?
Ha a tested, ahogy Dr Glenna Rice is írta, állandó változásban van, akkor mi lehet az, ami nem engedi meg, hogy változz?
Engedd el az elvárásaidat!
Szinte minden női újság tele van fogyireceptekkel, ilyen kúra, olyan diéta, -5 kg 3 nap alatt... Mi lenne, ha a súlyvesztés - vagy éppen a hízás, mert van, aki igenis sovány - könnyedén is menne? Minden testnek megvan a saját ritmusa, hiszen ebben sem vagyunk egyformák. Mert mi mind egyéniségek vagyunk :) ahogy az a Brian életében is elhangzik.
Dobd ki az ítéleteket!
Javaslom, hogy kezdd a tükörrel! Mármint ne dobd ki szegényt, csak az idők során ráragasztott ítéleteket szedd le róla kérlek! Gondolj bele, hogy milyen érzés belenézni egy olyan tükörbe, amelybe korábban olyan ember nézett bele, aki gyűlölte a testét! Kaphatsz egy ilyen, ítéletektől homályos tükörben tiszta, valós képet önmagadról, s a testről, akit szeretni próbálsz? Nem valószínű. És itt sem kell semmi bonyolultra gondolnod, nem kell hozzá békanyál és varjúháj, meg 60 literes rézüst :) Egyszerűen csak kérned kell. Minden ítélet, amit ez a tükör valaha magába ragasztott, ezzel akadályozva meg a tisztánlátásomat, kérem, távozzon most!
Légy türelmes!
Emlékszel rá, mikor volt utoljára, hogy megkívántál egy ételt és azt tényleg meg is adtad a testednek? Megpróbálnád felidézni azt az érzést, amit a tested sugárzott feléd ekkor? Talán észre sem vetted. Kicsi gyerekként többször előfordul, hogy tudatosan - vagyis a mindenki által használt ösztönösen szó talán jobban dereng, bár valójában ez ténylegesen a tudatosság - választunk. Ételt, ruhát, játékot. Nem azért, mert az oviban, isiben ez a trendi. Vagy mert a szüleink azt mondták, hogy ez jó lesz nekünk. Egyszerűen csak azért választjuk, mert szoros kapcsolatban vagyunk a testünkkel, s meghalljuk, amit kér tőlünk. Aztán telnek az évek, jönnek az elvárások, a megfelelések, s hirtelen a külvilág hangosabb lesz, mint a testünk hangja - még akkor is, ha ő van hozzánk a legközelebb... Viszont ha már egyszer képesek voltunk erre a fajta kommunikációra, akkor mi kellene ahhoz, hogy ez újból visszatérjen? És ha ez nem történik meg egyik percről a másikra, akkor se add fel! Gondolj bele, hogy hány évig nyomtad el a tested szavát!
Csendesedj el!
Zárd ki egy kicsit a külvilágot, s próbálj csak a testedre és magadra figyelni! Az ítélkezéseidet hagyd a külvilágban, ők nem lesznek hozzájárulások a testecskéddel való kommunikáció során! Ha nem megy, akkor csak képzeld el, ahogy szép lassan kibújsz a testedre rakott ítéletek fogságából, de olyan egyszerűen, mintha csak egy ruhadarabot tennél le fürdés előtt. Engedd el őket! Mehetnek az elképzelt szennyesbe, már nincsen rájuk szükség. Érzed, hogy mennyivel könnyedebbé vált a tested? És most ezzel a könnyedséggel legyél egy kicsit jelen!
Lépj ki a követendőnek gondolt mintákból!
Ahány ember, annyi test és annyiféle kapcsolódás a testtel. Ne tedd magad rosszá, ha a tiéd nem olyan, mint az anyukádé, a barátaidé, a szupermodellé a hajfesték- vagy arckrém-reklámból! Mi van akkor, ha valójában a fent említett személyek is csak felvett mintákból működtetik a saját testükkel való kapcsolódásukat? Lehet, hogy ők is pont olyan nyomorultul bánnak a testükkel, mint esetleg Te most, csak jobb a marketingjük :), ami elfedi ezt a nyomort. Lépj ki a mintákból, amiket követsz! Ez a test a Te tested, csakis a Tiéd - ki tudna jobban kapcsolódni vele, ha nem Te? Mi kellene ahhoz, hogy könnyedén éld meg, hogy a tested csak a tiéd? Ne higgy senkinek, aki azt sugallja, hogy egyedül nem vagy képes tudni és ismerni a tested működését!
Légy hálás!
Ahhoz, hogy a testeddel való kapcsolódás sikeres legyen, át kell értékelned a kapcsolatotokat! Mi kellene ahhoz, hogy ez könnyű legyen? Nézz végig az ítéletektől mentes, gyönyörű testeden, s mondd el neki, hogy mennyire hálás vagy azért, hogy mindig ott van veled! A hála érzése a fő kulcs a rég elfeledett kapcsolódásotok újraélesztéséhez - szóval kérlek, gyakorold! Hogyan csináld? Minden reggel, ébredés után szólítsd meg a testedet, öleld magadhoz, s fejezd ki háládat azért, hogy van Neked, hogy vagytok Egymásnak! Mit teremtene ezután, ha minden napod így indulna?
Tegyél fel egy kérdést!
Miután sikerült közelebb kerülnöd a testeddel való kommunikációhoz, mi lenne, ha megpróbálnád őt a legszemélyesebb és egyben legtitkosabb szövetségeseddé tenni? Hogyan lehetséges ez? Kérdezd őt! Ne gondolj semmi bonyolult dologra, csak tegyél fel néhány egyszerű kérdést, mondjuk így: Testecske, mit szeretnél tenni, mit szeretnél enni, mit szeretnél felvenni, ami a mai napon a legnagyobb hozzájárulás lenne a számodra? Először furcsa lehet, de hidd el, az eredmény magáért beszél. Csak ne add fel!
Csináljatok közös programokat!
Ne rémülj meg, ha a testeddel való szorosabb kapcsolatod révén egyre furább ötleteid kezdenek támadni :) Mondjuk, hogy táncolnál az esőben, vagy kisétálnál napozni egy erdei tisztásra, esetleg elmennél egy olyan edzésre, amit soha korábban nem próbáltál volna ki. Azok a dolgok, amiket közösen választotok a testeddel - illetve végre úgy választod őket, hogy a testedet nem zárod ki a választás élményéből, s küldöd kispadra, amíg te sanyargatod magad - csodálatosan tápláló események és történések lehetnek. Csak próbáld ki! Így akár már egy diétába is bele tudsz fogni, ami nem a külső elvárásoknak való merev megfelelésről szól, hanem arról, hogy miként vagytok képesek a testeddel közösen teremteni egy olyan változást, ami mindkettőtöknek hozzájárulás. Nekem ez vált be, az ész nélküli koplalás, meg a mindenki jobban tudja módszerek nem hozták meg a várt sikert. De ez én vagyok (majd egy blogbejegyzésben beszámolok erről a tapasztalatomról a későbbiekben). Kísérletezz bátran!
És végül: válaszd a változást :)
A tested a kulcs ;) Mi kellene ahhoz, hogy ezt meglásd? Könnyedén, örömmel és ragyogva? Hajrá!
Eszti©
Engedd el az elvárásaidat!
Szinte minden női újság tele van fogyireceptekkel, ilyen kúra, olyan diéta, -5 kg 3 nap alatt... Mi lenne, ha a súlyvesztés - vagy éppen a hízás, mert van, aki igenis sovány - könnyedén is menne? Minden testnek megvan a saját ritmusa, hiszen ebben sem vagyunk egyformák. Mert mi mind egyéniségek vagyunk :) ahogy az a Brian életében is elhangzik.
Dobd ki az ítéleteket!
Javaslom, hogy kezdd a tükörrel! Mármint ne dobd ki szegényt, csak az idők során ráragasztott ítéleteket szedd le róla kérlek! Gondolj bele, hogy milyen érzés belenézni egy olyan tükörbe, amelybe korábban olyan ember nézett bele, aki gyűlölte a testét! Kaphatsz egy ilyen, ítéletektől homályos tükörben tiszta, valós képet önmagadról, s a testről, akit szeretni próbálsz? Nem valószínű. És itt sem kell semmi bonyolultra gondolnod, nem kell hozzá békanyál és varjúháj, meg 60 literes rézüst :) Egyszerűen csak kérned kell. Minden ítélet, amit ez a tükör valaha magába ragasztott, ezzel akadályozva meg a tisztánlátásomat, kérem, távozzon most!
Légy türelmes!
Emlékszel rá, mikor volt utoljára, hogy megkívántál egy ételt és azt tényleg meg is adtad a testednek? Megpróbálnád felidézni azt az érzést, amit a tested sugárzott feléd ekkor? Talán észre sem vetted. Kicsi gyerekként többször előfordul, hogy tudatosan - vagyis a mindenki által használt ösztönösen szó talán jobban dereng, bár valójában ez ténylegesen a tudatosság - választunk. Ételt, ruhát, játékot. Nem azért, mert az oviban, isiben ez a trendi. Vagy mert a szüleink azt mondták, hogy ez jó lesz nekünk. Egyszerűen csak azért választjuk, mert szoros kapcsolatban vagyunk a testünkkel, s meghalljuk, amit kér tőlünk. Aztán telnek az évek, jönnek az elvárások, a megfelelések, s hirtelen a külvilág hangosabb lesz, mint a testünk hangja - még akkor is, ha ő van hozzánk a legközelebb... Viszont ha már egyszer képesek voltunk erre a fajta kommunikációra, akkor mi kellene ahhoz, hogy ez újból visszatérjen? És ha ez nem történik meg egyik percről a másikra, akkor se add fel! Gondolj bele, hogy hány évig nyomtad el a tested szavát!
Csendesedj el!
Zárd ki egy kicsit a külvilágot, s próbálj csak a testedre és magadra figyelni! Az ítélkezéseidet hagyd a külvilágban, ők nem lesznek hozzájárulások a testecskéddel való kommunikáció során! Ha nem megy, akkor csak képzeld el, ahogy szép lassan kibújsz a testedre rakott ítéletek fogságából, de olyan egyszerűen, mintha csak egy ruhadarabot tennél le fürdés előtt. Engedd el őket! Mehetnek az elképzelt szennyesbe, már nincsen rájuk szükség. Érzed, hogy mennyivel könnyedebbé vált a tested? És most ezzel a könnyedséggel legyél egy kicsit jelen!
Lépj ki a követendőnek gondolt mintákból!
Ahány ember, annyi test és annyiféle kapcsolódás a testtel. Ne tedd magad rosszá, ha a tiéd nem olyan, mint az anyukádé, a barátaidé, a szupermodellé a hajfesték- vagy arckrém-reklámból! Mi van akkor, ha valójában a fent említett személyek is csak felvett mintákból működtetik a saját testükkel való kapcsolódásukat? Lehet, hogy ők is pont olyan nyomorultul bánnak a testükkel, mint esetleg Te most, csak jobb a marketingjük :), ami elfedi ezt a nyomort. Lépj ki a mintákból, amiket követsz! Ez a test a Te tested, csakis a Tiéd - ki tudna jobban kapcsolódni vele, ha nem Te? Mi kellene ahhoz, hogy könnyedén éld meg, hogy a tested csak a tiéd? Ne higgy senkinek, aki azt sugallja, hogy egyedül nem vagy képes tudni és ismerni a tested működését!
Légy hálás!
Ahhoz, hogy a testeddel való kapcsolódás sikeres legyen, át kell értékelned a kapcsolatotokat! Mi kellene ahhoz, hogy ez könnyű legyen? Nézz végig az ítéletektől mentes, gyönyörű testeden, s mondd el neki, hogy mennyire hálás vagy azért, hogy mindig ott van veled! A hála érzése a fő kulcs a rég elfeledett kapcsolódásotok újraélesztéséhez - szóval kérlek, gyakorold! Hogyan csináld? Minden reggel, ébredés után szólítsd meg a testedet, öleld magadhoz, s fejezd ki háládat azért, hogy van Neked, hogy vagytok Egymásnak! Mit teremtene ezután, ha minden napod így indulna?
Tegyél fel egy kérdést!
Miután sikerült közelebb kerülnöd a testeddel való kommunikációhoz, mi lenne, ha megpróbálnád őt a legszemélyesebb és egyben legtitkosabb szövetségeseddé tenni? Hogyan lehetséges ez? Kérdezd őt! Ne gondolj semmi bonyolult dologra, csak tegyél fel néhány egyszerű kérdést, mondjuk így: Testecske, mit szeretnél tenni, mit szeretnél enni, mit szeretnél felvenni, ami a mai napon a legnagyobb hozzájárulás lenne a számodra? Először furcsa lehet, de hidd el, az eredmény magáért beszél. Csak ne add fel!
Csináljatok közös programokat!
Ne rémülj meg, ha a testeddel való szorosabb kapcsolatod révén egyre furább ötleteid kezdenek támadni :) Mondjuk, hogy táncolnál az esőben, vagy kisétálnál napozni egy erdei tisztásra, esetleg elmennél egy olyan edzésre, amit soha korábban nem próbáltál volna ki. Azok a dolgok, amiket közösen választotok a testeddel - illetve végre úgy választod őket, hogy a testedet nem zárod ki a választás élményéből, s küldöd kispadra, amíg te sanyargatod magad - csodálatosan tápláló események és történések lehetnek. Csak próbáld ki! Így akár már egy diétába is bele tudsz fogni, ami nem a külső elvárásoknak való merev megfelelésről szól, hanem arról, hogy miként vagytok képesek a testeddel közösen teremteni egy olyan változást, ami mindkettőtöknek hozzájárulás. Nekem ez vált be, az ész nélküli koplalás, meg a mindenki jobban tudja módszerek nem hozták meg a várt sikert. De ez én vagyok (majd egy blogbejegyzésben beszámolok erről a tapasztalatomról a későbbiekben). Kísérletezz bátran!
És végül: válaszd a változást :)
A tested a kulcs ;) Mi kellene ahhoz, hogy ezt meglásd? Könnyedén, örömmel és ragyogva? Hajrá!
Eszti©